Marha nagy rohanás az egész életem. De úgy látszik a másoké is az, és ezért löknek fel reggel a metrón. Nem baj, este majd én lököm fel őket, és helyreáll a világ rendje.
A munkahelyemen egy tizenéves lehülyepicsáz, majd jönnek a szülők, hogy mit tegyünk, tanárnő, otthon minket fel is pofoz. Nem baj, este majd én pofozom fel a saját gyerekemet, maert azt hál’ Istennek megtehetem, és helyreáll a világ rendje.
Marha nagy rohanás az egész életem. Két fellökés és két felpofozás között arra sincs időm, hogy levágjam a körmömet. Már jó ideje nem is borotválkozom, és karmokkal, bundásan mászkálok Pesten, de békésen elfogadom a természet akaratát.
Már nem is emlékszem, hogy néz ki a férjem a sötétben. De azon nyomban helyreáll a világ rendje, amikor este beesek a henteshez: Idefigyelj, bazmeg, adj egy fél kolbászt, mert agyonverlek!
(Tisza Kata)
