Tinkerbell Hilton kutyanaplója (részlet)

2007.07.08. 09:49 | Madelaine | Szólj hozzá!

"Ma csodaszép idő volt, így Paris elvitt sétálni a hollywoodi hegyekbe. Aztán a sofőrje elfuvarozott minket a kutyaparkba, mert Paris szerint akadnak arrafelé helyes kutyapasik. Én azonban nem kívántam érintkezni egyetlen suttyóval sem, akik fel-alá rohangáltak a parkban, minden cél nélkül. Legfeljebb pudlikkal lógok. Azok közül is csak a pici, pelyhes fajtákkal.

Ha szabad megjegyeznem, remek nevelésben részesültem, és kitűnő a modorom. Sosem pisilek a padlóra. Legfeljebb néha, ha Paris elfelejt idejében levinni sétálni. De mindig is előnyben részesítettem a szabadtéri pisilést. Ha mégis bepisilnék, azonnal ott terem valaki, és feltörli, úgyhogy sosem derül ki. Így mindenki azt hiszi, hogy olyan nagyon jólnevelt vagyok, amilyen egyáltalán nem is vagyok.

Csodálatosan ápolt vagyok, és a sok szutyok a parkban ezt már mérföldekről kiszúrja. Ma is egészen rám másztak - képletesen értve. Persze, nem hibáztatom őket. A körmöm rózsaszínűre van lakkozva, hogy passzoljon a kabátkáimhoz. Most épp egy imádnivaló Fifi and Romeo darabot viselek. (Ha Paris nagyon ki akar rittyenteni, még a cuki cipőcskéket is rám adja.) Egy lépést sem teszek a Swarovski kristályokkal kirakott pórázom nélkül. Persze, egy örökösnő kutyájának semmi szüksége pórázra, csak azért hordom, mert jól néz ki, és mert színeiben passzol a ruháimhoz. Vagyok annyira okos, hogy sosem szaladok el, pontosan tudom, hogy jól megy itt a sorom. Kapok hamburgert és steaket, sőt még Hagen-Dazs fagyit is, ha nagyon jól viselkedem, vagy ha Parisre rájön az éjszakai zabálás. Tudod, valójában sokkal inkább vagyok emberi lény, mint kutyuli, legalábbis elég ügyesen játszom, mert az emberek ezt várják el egy örökösnő kutyájától. És őszintén mondom, jobban kijövök az emberekkel, mint a kutyákkal. Az ilyen gigantikus, vérengző vadállatoktól, akik tízszer akkorák, mint én, azonnal összeszarom magam. Hoppá... Úgy értem, rendkívül megrettenek! Sosem beszélek csúnyán, ha mérges vagyok, akkor sem. Egy jólnevelt kutya sosem káromkodik, még ugatás vagy morgás közben sem.

Mikor hazaértünk a parkból, Paris rákattant az internetre. Mostanában folyton a teacup chihuahua honlapokat nézegeti, mert a fejébe vette, hogy társaságra van szükségem. Szerinte ideje, hogy bepasizzak. Ha szerez nekem egy pasit, elnevezi Pán Péternek. De úgy tűnik, sosem fog olyan pici kutyut találni, amilyen én vagyok. Lássuk be, a legtöbb chihuahua úgy néz ki mellettem, mint egy tehén. Szóval nem aggódom a pasiügyek miatt, foglalkozom inkább a kajával és a ruhákkal. Először is, tuti meleg lenne, tehát sosem foglalkozna velem. Aztán kereshetnék neki valami cuki fiúkát, akivel hókamókázhat, végül pedig ismét egyedül maradnék. És semmi mással nem kellene foglalkoznom, csak önmagammal. Persze, éppen ez az, amire vágyom. Végtére is egy örökösnő kutyája vagyok. Tudom, hogyan legyek igazi díva!"

 

(Paris Hilton, fordította: Steiner Kristóf)

A bejegyzés trackback címe:

https://madelainevraie.blog.hu/api/trackback/id/tr90113862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása