madelaine

A bánatot, mit tán ma érez,

mint brummogó, halk őszi hangot,

idomítgassa a kezéhez,

gyúrjon belőle kis harangot, 

csigát, lovat, s ne kérje számon,

a búanyag rém furcsa jószág, 

egy formátlan szomorúságon

cseppet sem segít a valóság.

De hogyha átöleli szépen,

megdédelgeti az ölében,

s csinál a búból búbabát,

tükörbe néz a hülye bánat,

s mert a bánat egy hiú állat,

elvigyorogja tán magát.