madelaine

Skinner azt mondta, hogy a szabadság egy illúzió és a szokás a realitás. Szerintem pedig a szokás egy illúzió, és a szokásból fel lehet ébredni a szabadságba. És a szabadság az egyetlen realitás. Tehát minden pillanat az a pillanat, amiben az ember egészen más lehet, mint az elmúlt pillanatokban.
Nagyon meglepő rájönni arra, hogy mennyi szokás van az életemben vagy a ti életetekben. A szokás olyan, hogy ha választanom kell, akkor mindig erre megyek. Annyira beidegződött ez a szokás, hogy csak megyek gyorsan és nem is látom, hogy lehetne másfelé is menni. Ha szokásoktól akarok megszabadulni, akkor le kell lassulni. Legalábbis annyira, hogy lássam, van más választásom is. Még akkor is, ha minden sejtem erre akar menni, mert mindig erre mentem, legalább meglátom, hogy most, ebben a pillanatban arra is mehetnék.
Terapeutaként bátoríthatok valakit arra, hogy csak egyszer, véletlenül, ha éppen úgy gondolja, akkor menjen abba az irányba. Csak egyszer ne arra menjen, amerre mindig megy. Olyankor az ember azt gondolja, hogy most darabokra törik a világ, mert addig mindig ugyanarra ment. De ha az ember megszabadul, és egyszer másik irányt választ, akkor legközelebb még mindig mehet arra, amerre azelőtt. Ez a választás. Meglátni vagy belátni, hogy van egy szokásom, nem elég arra, hogy meg is szabaduljak tőle. Kell valami akarat, kell valami energia ahhoz, hogy megszabaduljak a szokásom vonzásából.

Feldmár András